5.Fejezet~

Mivel ennél rosszabb már úgysem lehet..Csináltam egy videót Youtubera amin énekelek.Igazából csak azért mert nagyon unatkoztam és kíváncsi voltam mit mondanak a hangomra.Aztán csengett a telefonom: "As long as you lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-lo-love me,love me"♥
-Szia!-szólt bele Brigitte mint ha valaminek nagyon örülne.
-Szius!♥
-Képzeld el hogy az adatokat összekeverték...és...
-És?:o
-Nem kell pacemaker!-Ordítozott és színte sírt az örömtől.
-Kiengedtek?:)
-Igen!*o*
-Azonnal gyere át!:o
-Oksii addigis szia!♥
Olyan érdekes hogy pár pillanat alatt ilyen boldog lettem..És amikor már azt hittem nem is lehetek boldogabb.: Csörgött a telefonom.A szám ismeretlen volt de azért felvettem.
-Hello Amy!
-Jónapot!ön kicsoda?
-William:) A hangja miatt hívtam.Egyszerűen csodálatos!
-Köszönöm:)-mondtam nagyon boldogan.
-Hamarosan elkészül az új albumom.De az utolsó számhoz kéne egy ismeretlen énekes.Nos mivel gyönyörű a hangja én magára gondoltam.Benne lenne?
-Hát mi az hogy!:o
-Rendben,kérem mentse el a számomat és majd valamikor hívom.
-Nagyon köszönöm!
-Igazán nincs mit! -Mondta majd letette a telefont..
Amint mondtam egyszerűen felrobbanok a boldogságtól.

...

Sziasztok! Mostanában nincs sok időm de holnap mindenképpen megírom a részt:) Addigis irok előzetest:
Brigittenek nem kell pacemaker,Amy találkozik a példaképével.:))

4.Fejezet

Ez a történtek után semmi.Nagyon hiányzik Brigitte ,félek elveszítem.Olyan mint ha az anyukám lenne.Nagyon szeretem.De hagyjuk a lelkizést..A lényeg az hogy szóltam Justinnak hogy én inkább hazamegyek sétálva.Kisétáltam az ajtón de ő utánam futott és nem engedett el.

-Ne Amy,Ne menj kérlek!

-De igen,ez egyszerre így nekem túl sok!

Ő erre már nem talált érvet és hagyott elmenni.6 óra fele lehetett amikor már sötét volt.egész lassan lépkedtem a talajon és egy kicsit fáztam is.Ezért begyorsítottam.Olyan nagyon-nagyon gyorsan nem tudtam menni mivel a lábam is eléggé fájt és egy kék folt is volt rajta.Végre otthon voltam.Bent Lauren várt akit a sok esemény miatt nem sokat tudtam foglalkozni.De nagyon most se mert az első dolgom az volt hogy átöltözzek és befeküdjek az ágyba.

-Végre pihenhetek!-mondtam majd sóhajtottam egy nagyot.

De azonban elszóltam magam mert ahogyan befeküdtem az ágyba már csörgött is a telefonom.Justin volt az.

-Szia!Honnan van meg a számom?! 

-Megszereztem-mondta röhögve.

-Mit akarsz?!

-Csak azt akartam mondani hogy tudom hogy nagyon sok minden történt veled mostanában és hogy ez se volt a legjobb látvány de Chris nem nálam lakik!

-Örülök..De nekem kell egy kis idő!És különben miért is kérsz bocsánatot?csak nem tetszek?

-Nem dehogyis ,ezt miből gondolod?!

-Csak.De nekem erre nincs időm Justin!És hidd el nem haragszom rád csak idő kell mire feldolgozom ezt az egészet.

-Jó éjt!-köszönt majd kinyomta..

Borzasztó bűntudat jött rám.Hajnali 3 óráig nem bírtam elaludni.Mint ha éreznék iránta valamit...De 2 nap alatt ez nem lehetséges.Vagy igen?:O

                                                              *********

Reggel nagyon fáradtan keltem.Éjszaka alig tudtam aludni.Viszont ahogy kibújtam az ágyból újra csörgött a telefonom.

-Szia Amy<3-szólt a telefonba Brigitte.

-Brigit jól vagy?*o*

-Sajnos nem.Amint hallod elég szar a hangom mert pacemakerem lesz.

-Az az izé amit a szívhez tesznek be?:O

-Igen...

-Úristen!:(